Kezdetben még nem gyanakodtam semmire, amikor hirtelen megszakadt a zene, mert elég gyakran adódik áramszünet. Aztán feltűnt, hogy három, uniformisos rendőr kering a tetőteraszon a DJ pult és a lépcsőlejárat között, miközben a tömeg szudáni része a kijárat felé igyekszik, a többiek meg csodálkozó tekintettel lézengenek.
„Nem kellett volna, hogy egyáltalán idejöjjön”, mondja a haverom a szudáni lányra utalva, akit az egyik rendőr a kocsi felé ráncigál a karjánál fogva. Miközben hajnali négykor távolodunk a fele-fele arányban szudáni és nemzetközi, tetőteraszos buli helyszínéről, csak tátogatom a számat. „Welcome to Sudan”, teszi hozzá N., „talán nem fizettek a szervezők eleget a rendőrségnek.”
Az elején tényleg úgy tűnt, hogy a kékruhások talán csak körülnéznek és eltesznek párszáz dollárt, és bár az említett, csinos szudáni lány is nyugtatgatta a kedélyeket, az emberek többsége a párját keresve húzódott a lépcső felé.
Bulit szervezni ugyanis nem lehet, főleg olyat nem, ahol turbánban szolgálja fel az alkoholt az alkalmi pincér.
A Koránon alapuló sharia jogrenszer szerint – amelyet 1983-ban vezetttek be Szudánban és a segítségével hatékonyan kizártak minden nem-muszlimot a politikából – alkoholt fogyasztani tilos. Ha valakit rajtakapnak, akkor korbácsütéssel büntethetik. Ettől még persze a lakosság nagy része iszik, csak zugban.
A meglepően jó buli váratlan vége tehát az lett, hogy a nádpálcás rendőr leterelte az embereket a teraszról, míg a szemfülesebb helyiek elbújtak az üres ház valamelyik elhagyatott lakásában. Lent, az ajtó előtt egy kisteherautó állt, a platón egy valódi fegyvert tartó rendőrrel, és összeszedtek néhány, kevésbé szerencsés szudánit. Háromnegyed órával később az egyik főúton láttuk viszont a kocsit, ahogy szirénázva viszi a bűnösöket a rendőrörsre.
A többségük valószínűleg ott is töltötte az éjszakát, és abban reménykedett, hogy ma lesz, aki elég pénzt fizet értük.
Én csak annak a nőnek adtam a kocsi ablakából pénzt, aki hajnali fél ötkor a csecsemőjével a karján lézengett az egyiptomi büfé előtt. Három szudáni font neki nagy összeg, és bármennyire is ellenzem, hogy a fehérember fenntartsa a koldulást, adnom kellett neki. Ilyen önző vagyok.
A hír a nagyvilágból meg az, hogy Besír szerdán teljes tűzszünetet jelentett be Dárfúrban. Ban Kimun üdvözölte a döntést, de ennek oka érthetetlen, hiszen egyértelműen csak a Nyugat előtti tetszelgésről van szó. Szánalmas próbálkozás arra, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság halassza el az elnök elleni vádemelést.
