kelet-afrika közelebbről

a habub egyfajta homokvihar, ami többek között szudánban is megfigyelhető.

Címkék

Utazás a sofőr ölében: irány Délnyugat-Uganda

2008.12.17. 10:31 - fehér emi

Kartúm két meglepetéssel várt vissza Ugandából. Az első az volt, hogy a repülőtér menti, Africa Road nevű főúton hatalmas Omar el-Besír poszterek díszelegtek, hasonló felirattal: ő a mi büszkeségünk, akiért örömmel vállaljuk a mártírságot.

A másik meglepetés akkor ért, amikor felcipeltem a mocskos ruhákkal, újonnan bevásárolt könyvekkel és egy kilónyi friss teával megrakott hátizsákomat az albérlethez. Kicserélték a zárat. Eleinte hezitáltam a röhögőgörcs és a pánik között, de miután a főbérlő azt állította, hogy nincs az új zárhoz kulcsa, kinyomoztam, hogy külföldre távozott lakótársam kénytelen volt betörni a saját albérletünkbe, kicseréltette a zárat, majd hagyott nekem egy kulcsot a város másik felén.

Visszatérésem óta igyekszem leszokni arról, hogy minden második mondatomat Ugandával kezdjem. Néha mégis úgy érzem magam, mintha én volnék az Afrika gyöngyeként aposztrofált ország turisztikai marketingese. Egyáltalán nem bánom.

Egyből azután, hogy Jubából (Dél-Szudán) megérkeztem Entebbébe, elájultam a tájtól. Nagyon zöld, nagyon buja, az egyik első tájképi egység a Viktória-tó, majd ahogy haladunk Kampala felé, jönnek sorba a dombok. Az egyre idegesítőbb Lonely Planet Rómához hasonlítja a fővárost, mert állítólag ez is hét dombra épült.

Miután átküzdöttem magam a tengerré vált buszpályaudvaron, megérkeztem a hostelbe, ahol majmok ugráltak a fán. Ez egyébként csekélység ahhoz képest, hogy később, a Queen Elizabeth National Park szavannáján áthajtva egy elefánt kacsintott ránk, és egy viziló henyélt a kemping kellős közepén.

A városok amúgy elég rondák és a falvak is, az előbbiek iszonyúan tömve vannak emberekkel. Az utóbbiakat meg két szín uralja: a citromsárga és a magenta, a két legnagyobb mobiltársaság reklámszínei. Az MTN és a Zain azon versenyez, hogy ki mennyi házat bír a saját logójával ellátni, kevés vagy nulla pénzt fizetve a helyi lakosságnak. Akik nagy része egyébként olyan napi háromszáz forintnak megfelelő összegből él.

Két nap Kampala után felültem egy buszra, és a teaültetvények mellett elhaladva megérkeztem Fort Portalba. Ötszáz forintért büfé rendszerben belaktam a helyi specialitásokból (ezekről külön beszámoló következik), majd a hozzám csapódott dán utazóval beszálltunk a "shared taxi" nevű közlekedési eszközbe. Azért hívják sharednek, mert annyi embert gyömöszölnek egy autóba, amennyit csak bírnak, és ez akár öt-hat felnőttet és végtelen számú gyereket is jelenthet. A mi kocsinkban az egyik férfi utas gyakorlatilag a sofőr ölében ült.

A Lake Nkuruba vulkanikus tónál szálltunk meg egy kis közösségi kempingben, egy domb tetején. A Rwenzori-hegyek velünk szemben levő, kb. 3200 méter magas csúcsa mögött bukott le a nap, olajlámpás mellett ittuk a guavalevet, hiszen áram odafönt nincs, ahogy víz sem. Zuhanyozni a furfangos vödörzuhany segítségével lehetett: egy felfüggesztett bödön aljára zuhanyrózsát szereltek, és ebből jött a víz, ha a személyzet nem felejtette el feltölteni. A bilharziaveszély miatt nem mertünk belemenni a tóba, de utólag belegondolva mindegy, mert úgyis tóvízzel mosakodtunk.

Másnap tettünk egy két és fél órás gyalogtúrát a legnagyobb hőségben – ami messze alulmúlja a kartúmi száraz forróságot –, és apró településeken áthaladva három másik vulkanikus tavat is megnéztünk. Közben a rongyos pólós gyerekek és zöld banánhoz hasonló matokefürtöket a fejükön cipelő nők muzungu, "how are you"-kórusaira válaszolgattunk.

A teaföldi látogatás után dél felé vettük az irányt, matatuval, azaz minibusszal az országút menti, poros és rettentő szegény Katunguruig, ahová aztán a hirtelen leszálló éjszaka visszavetett minket. Innen borsos áron jutottunk be a nemzeti parkba, és megkezdődött az ismerkedés a helyi emlősökkel, hüllőkkel és ezernyi madárféleséggel. A következő posztból az is kiderül, hogy melyik a leghűségesebb ezek közül, és hogy miért sanyarú a kivénhedett bölények sorsa.

Címkék: afrika vista személyes uganda besír

A bejegyzés trackback címe:

https://habub.blog.hu/api/trackback/id/tr54827662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tisza Cipőgyár 2008.12.17. 12:26:32

huu, a 3.-4. kepeken mintha édenkert lenne. ilyen létezik? pakolok, es indulok

Tisza Cipőgyár 2008.12.17. 17:00:24

És rajtatok nem ültek emberek a sharedben? :)

kisdobos 2008.12.22. 02:05:12

ugandaban nem lehet dolgozni, ha mar eccer ez az "igazi afrika"?

gyb 2008.12.22. 03:21:03

Csak azt szeretném mondani, hogy olvaslak október óta, csak sose kommentelek, de most üdvözöllek.