kelet-afrika közelebbről

a habub egyfajta homokvihar, ami többek között szudánban is megfigyelhető.

Címkék

Az első habub: csodás fények a homokviharban

2009.06.03. 07:20 - fehér emi

Nyolc hónapot kellett rá várnom, de amikor megérkezett, teljes erővel zúdult rám. Éppen egy dél-kordofáni nomád táborban beszélgettem a hawazma törzs asszonyaival, amikor először megtapasztaltam a habubot.

Noha koradélután óta sötét fellegek gyülekeztek a Nuba-hegyek fölött, azt hittem, hogy maximum csak eső lesz belőle. Ezt nem is bántam volna, mert viszonylag sok erőmet szívja ki a negyvenöt fokban és sivatagi szellőben való futkározás. Viszont délután öt körül azt észleltem, hogy néhány asszony igyekszik beparancsolni számos gyerekei közül a jelen levőket a félkör alakú, ágakból és pálmalevélből összeszőtt kunyhóba.

A szél egyre erősödött, és miközben arról faggattam a hagyományosan vándor életmódot folytató, ámde mára jobbára letelepült asszonyokat, hogy hogyan zajlik a gyerekszülés és milyen teendőket folytatnak estefelé, egyre több homokkal telt meg a szám.

A habub homokvihar, amely a forró, sivatagi levegő erejével söpör végig a pusztán-falun-városon, és gyakran eső kíséri, kellemes, langyos levegőt hagyva maga után. Szudán hírhedt a közlekedést órákra leállító habubjairól, amelyek után az ember úgy érzi, hogy konkrétan a sivatagot törölgeti a bútorokról és homokvárat építhet a teraszon. A habub gyakran előfordul május és október között, és erőssége a ködfátyolra emlékeztető, derengő homokfüggönytől az egy tömegben utazó homokfalig terjed. Szudánban habub helyett turábként, azaz homokként is emlegetik.

Az első habubom úgy másfél-két óráig tartott, és az orkán erejű szél mellett csodálatos fények jellemezték. Az ember nem feltétlen illetné a minden lehetséges testüregbe beáramló homok jelenségét a bámulatos kifejezéssel, de a magányos fák fölött tornyosuló grafitszürke felhők és a porfelhőn áthatoló nap fényjátéka az volt.

Miután az asszonyoktól nagyon gyorsan elbúcsúztunk és visszaindultunk Kadugli felé, csak bámultam kifelé az ablakon. Azt figyeltem meg, hogy pár percenként apró folyamokban csorog le a homok a kocsiablakon, akárcsak az esővíz egy igazi viharban. És ugyan az afrikai önkénteskedés alatt soha nem Szudánt terveztem, azt sejtettem, hogy ennek a blognak csakis habub lehet a neve.

 

Címkék: vista személyes emberek nők szudán dél kordofán

A bejegyzés trackback címe:

https://habub.blog.hu/api/trackback/id/tr911160174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemuccaszoc 2009.06.03. 12:35:55

Festő, mondhatnám, festői. Csak átélni nem lehetett az.

Tisza Cipőgyár 2009.06.08. 20:24:58

Azért ne vigyen el a vihar! :)