Az utóbbi két napban minden lehetséges fórumon elítélték az észak-szudáni haderőt, mely szombaton elfoglalta Abyei-t. Az épp Szudánban turnézó ENSZ Biztonsági Tanácsától kezdve Ban Ki-moon főtitkárig és a helyi békefenntartó misszióig mindenki közleményt ad ki és tiltakozik az összecsapások ellen.
Légifelvételeken létszik, hogy a városban néhány vályogkunyhó (mert házak nincsenek) még tegnap is égett, és kb. 15 tankot állomásoztat ott az északi hadsereg (Sudan Armed Forces, SAF). Az egyutcás piacon hetek óta nincs élelem, de mondjuk most már ember se, kivéve a fosztogatókat.
A bombázások óta többezren hagyták el Abyei városát és délre, Agok felé haladtak a Kiir-folyón átkelve. A számukat még nem lehet tudni, hiszen nemigen létezik olyan szervezet, amely most képes szabadon járkálni a térségben és embereket számolgatni. Abyei területén (amely a kilenc dinka ngok fejedelemséget foglalja magába) olyan 80 ezren laktak, magában a városban pedig úgy 20 ezren.
A történések helyi- és regionál-politikai kimenetele mellett abba a legdurvább belegondolni, hogy azok, akik most ismét el kellett, hogy meneküljenek, nem először tették ezt. A második szudáni polgárháború során (1983-2005) több tízezren északra menekültek, majd a 2005-ös békeszerződés megkötése után párezren visszatértek, de 2008 májusában, Abyei porrá zúzásakor ismét menekülni kényszerültek. Aztán 2010 novembere és a januári népszavazás között csaknem 38 ezren tértek vissza.
A képen látható nőket február végén fotóztam. Akkor már két-három hónapja Rumemierben éltek, 32 kilométerre Abyeitől délre. Vajon az északi haderők délre vonulása újra futásra kényszeríti őket?
