Esetleges helyen és időpontban, de viszonylag gyakran találkozom egy borostyán színű kis röggel valakinek az íróasztalán. Amikor tudálékos hanglejtéssel megjegyzem, hogy "ahám, gumiarábikum!", az illető – függetlenül attól, hogy többnyire akkor találkozik velem először – azonnal megkínál vele.
Van, aki vígan elrágcsálja a száraz, nagyjából íztelen, könnyen szétporló rögöt, amely Szudán legfőbb exporttermékei közé tartozik az olaj, gyapot, szezámmag és szarvasmarha mellett. Az előállítás nehézségei és az alacsony piaci ár ellenére Szudán a világ gumiarábikum-termelésének kétharmadát még ma is hozza.
A gumiarábikumot (másnéven arabmézgát) kétfajta akáciafa nedvéből nyerik: a nedv kis gumókat formál az akácia ágain, majd miután megszárad, dolgos kezek learatják és feldolgozzák. Kokakóla nem létezne nélküle, de gyógyszerek filmtablettáját is nehezen állítanák elő. Segítségével az olaj összekeveredik a vízzel, de lényeges elem a szénmentes papírgyártásban sőt, fáraók mumifikálásához is használták. Azt mondják, vízben feloldva emésztési panaszokra is jó.
Egy darabig tartogattam egy kis rögöt magam is az íróasztalomon, arra várva, hogy valaki majd összekacsint velem és felkiált, "ahám, gumiarábikum!", de annál hamarabb szétporladt.
