Habub

Miután ilyen költői címmel sikerült előállnom, jöjjön a napi politika.

Dél-Kordofánban, Észak-Szudán egyedüli olajtermelő államában Ahmed Harun nyerte a május 4-én lezárult kormányzói választásokat. Harunt, akit a Nemzetközi Büntetőbíróság Dárfúrban elkövetett emberiség elleni bűnökért köröz, két éve helyezte a posztra Besír elnök. Azóta szemmel látható fejlődés indult meg az államban, noha ez főként a fővárosra, Kaduglira korlátozódik.

A választások meglehetősen kérdésesek voltak, és a Sudan People's Liberation Movement (SPLM) tegnap bejelentette, hogy nem fogja elfogadni a végeredményt (amelyet ma tettek közzé).

Hozzá kell tenni, az SPLM-et sem kell félteni, hiszen több mint egy éve a dél-szudáni Jubában fogva tartják az egyetlen Nuba származású kormányzójelöltet, Telefon Kukut, aki függetlenként indult és mobiltelefonon szervezte a kampányát.

Mert Szudánban minden lehetséges.

Majomkenyérfa a Nuba-hegyek között.

Viszonylag sokat írtam korábban az északról délre visszatelepülő szudániakról. Tavaly október és május eleje között csaknem 300.000 korábbi menekült tért vissza Dél-Szudánba, Dél-Kordofán államba és a vitatott Abyei területre (ahol egyre feszültebb a hangulat). A januári népszavazás után azonban megindult a korábban délen élő észak-szudániak visszaszivárgása is főként arra hivatkozva, hogy a korábbi déli lázadóhadsereg, a Sudan People's Liberation Army katonái folyamatosan zaklatják őket.

A képen látható nő és családja február környékén utazott vissza északra, Kosti várostól nem messze (Fehér Nílus állam). Mindössze 60-80 kilométert kellett megtenniük, hiszen választott otthonuk az északi Fehér Nílus és a Dél-Szudánhoz tartozó Felső Nílus állam határán fekszik.

Máig csaknem 6000 észak-szudáni származású tért vissza erre a területre, mondani sem kell, alapvető infrastruktúrát nélkülözve.

De nem a viszontagságokat akartam hangsúlyozni, hanem a szépséget. Már-már elmegy a kartúmi flört kosti párjának.

Interjúhelyzet Kaduglitól egy órányi autóútra (Dél-Kordofán állam), misseriya nomádokkal.

Oktatásról akartam őket kérdezni. Mivel az év felét vándorlással töltik, sajátos iskolarendszerük van. Pontosabban egyre kevésbé az, hiszen sokuk a letelepedést választja ma már az állattartás helyett. Régebben, ha egyáltalán rendelkezésre állt tanár, volt, hogy teveháton követte a nebulókat, de ma a mobil iskolák helyett kunyhót vagy téglaépületet preferálnak a nomádok.

Mindenesetre nem volt egyszerű jól célzott kérdést kitalálni, hiszen egyszerre kellett szólni a sejkhez, az önkéntes tanárhoz, random nomádokhoz és a szülői érdekképviselethez.

Talán illusztrálja a kép, hogy Szudánban nincs magánbeszélgetés, bárki ki-be jár. Távoli a párhuzam, de a kórházban sincs privát szféra: a vérvétel leginkább csoportos véradásra emlékeztet, kivéve, hogy nem adnak utána Balatonszeletet.

Ezt a képet kábé másfél éve készítettem egy omdurmani (a régi főváros) szegénynegyedben, amelyet főként menekültek laknak. Minden egyes alkalommal lenyűgöz, hogy a gyerekekben mennyi öröm és élni akarás lakozik annak ellenére, hogy gyakorlatilag földönfutóak, a szüleik is azok voltak és valószínűleg a saját gyerekeik is azok lesznek.

A képben és az alábbi videóban, melyet egy haverom készített a dél-szudáni Rumbek városban, egy a közös vonás. A mosoly és az az életörömöt sugárzó szempár a szutykos, könnyektől maszatos arcon.

Rumbek Rocks -- Give Me Some Peace

Ősszel a légkondim feladta a küzdelmet a folyamatos 48-55 fokos hőség ellen, vagy legalábbis én így érzékeltem. Ígyhát a mesterember kipucolta, és mit talált a szerkezetben? Két gekkócsaládot.

Nagyon kedves állatnak tartom ezt a zöldtől a sárgán át az áttetsző színárnyalatokban pompázó hüllőt. Az sem zavar nagyon, hogy időnként kis, hosszanti ürüléket hagy a falon, és ha hosszabb ideig mellőznöm kell a három, gyors egymásutánban hallatott csettintésszerű kommunikációját, egészen hiányzik.

Az mondjuk nem, hogy amikor begyújtom a gáztűzhelyet, az fokozatos melegedésével azonos iramban kezd rázkódni. Gekkó Úr sajátos helyeket talál a kohabitálásra.

Esetleges helyen és időpontban, de viszonylag gyakran találkozom egy borostyán színű kis röggel valakinek az íróasztalán. Amikor tudálékos hanglejtéssel megjegyzem, hogy "ahám, gumiarábikum!", az illető – függetlenül attól, hogy többnyire akkor találkozik velem először – azonnal megkínál vele.

Van, aki vígan elrágcsálja a száraz, nagyjából íztelen, könnyen szétporló rögöt, amely Szudán legfőbb exporttermékei közé tartozik az olaj, gyapot, szezámmag és szarvasmarha mellett. Az előállítás nehézségei és az alacsony piaci ár ellenére Szudán a világ gumiarábikum-termelésének kétharmadát még ma is hozza.