„A szudáni emberek meg vannak sértve és dühösek,” kommentálta a Nemzeközi Büntetőbíróság döntése után kialakult helyzetet egy szudáni lányismerősöm. Ezzel a március 4. óta folyamatosan zajló, többnyire ugyan békés kartúmi tüntetésekre utalt, amelyek Omar el-Besír elnököt támogatják. A konfliktus azonban nem merül ki abban, hogy a szudániak szerint a nemzetközi közösség pikkel rájuk, ugyanis elemzők, az ENSZ és non-profit szervezetek azt állítják, többmillió dárfúri menekült van veszélyben, miután a kormány kiebrudalt 16 segélyszervezetet a térségből.

A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) a hónap elején elrendelte a szudáni elnök letartóztatását hét rendbeni - háborús és emberiség ellen elkövetett - bűntettek miatt. Erre a kormány villámgyorsan úgy reagált, ahogy senki sem gondolta: 13 nemzetközi segélyszervezetet és három szudánit kiutasított a Dárfúri régióból, közűlük néhányat Kartúmból és Dél-Kordofán államból is. Arra hivatkozva, hogy ezek a non-profit szervezetek hamis információt adtak ki az ICC-nek, elkobozták az adathordozóikat, beleértve a személyes laptopokat, iPodokat, fényképezőgépeket, és lefoglaltak komplett irodákat.

Eleinte azt gondolták a segélymunkások, hogy ez átmeneti állapot, és visszahívják majd őket. Az ENSZ keményen lobbizik még most is a kormány döntésének visszafordításáért, de nem sok sikerrel. Kartúm a második héten kijelentette, hogy a munkát szudáni non-profitok veszik majd át, és egy éven belül az összes nemzetközi szervezet el kell, hogy hagyja az országot.

A nagy kérdés az, hogy hogyan lesznek képesek a helyi szervezetek átvenni olyan NGO-k munkáját, amelyek több évtizede vannak a terepen, és a dárfúri menekültek ellátásának úgy negyven százalékát biztosították. Ráadásul az ENSZ is meg van lőve, hiszen például a Világélelmezési Program (WFP) gyakorlati munkáját partnere, a CARE végezte eddig, amelynek el kellett hagynia nemcsak Dárfúrt, de Kartúmot is. Erre Besír azt mondta az egyik tüntetés alkalmával, hogy semmi gond, az NGO-k tegyék le szépen a segélycsomagokat a repülőtéren, aztán majd a helyi szervezetek szétosztják azokat.

Namost a héten úgy reagáltak erre néhány menekülttábor lakói, hogy nem fogadták el a kormánytól érkező segélyszállítmányokat, sem a benzint. Az ICC főügyésze, az argentin Ocampo pedig azt nyilatkozta, hogy Omar el-Besír tulajdonképpen elismeri, hogy népirtásért felelős azzal, hogy nem engedi vissza a segélyszervezeteket Dárfúrba.

Az Afrikai Unió és az Arab Liga pedig továbbra is azon igyekszik, hogy elérje az ENSZ Biztonsági Tanácsánál az elfogatóparancs felfüggesztését.  Erre nem olyan sok esély van, tekintve például, hogy Susan Rice, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete - aki végignézte a ruandai mészárlást, ezért egy kicsit talán elfogult - egyértelműen Besírt vádolja a jelenlegi patthelyzet miatt. „Besír elnök okozta ezt a krízist, és azonnal gyógyírt kellene találnia rá,” idézi a Reuters Rice-ot.

A környező országok többsége arra hivatkozik, hogy az ICC-döntés rosszkor jött, mert destabilizálja a térséget és megakasztja a dárfúri békefolyamatot. Viszont pénteken például a szomszédos Uganda, vagy Burkina Faso is amellett érvelt, hogy Szudán vissza kellene, hogy hívja a segélyszervezeteket.

Amint szudáni barátaimtól megtudtam, ők a végsőkig támogatni fogják az elnököt. Nem feltétlenül azért, mert kedvelik, hanem azért, mert ő az országuk hivatalban lévő elnöke. (Mellesleg ő az első hivatalban levő elnök, aki ellen az ICC elfogatóparancsot adott ki.) És sokan azt is elhiszik, hogy mindez újabb kísérlet arra, hogy a Nyugat re-kolonizálja Afrikát, és rátegye a kezét Szudán olajára. Amíg a cenzúrált média ezt szajkózza, valamint azt, hogy a Dárfúrban megerőszakolt nők igazából prostituáltak, addig elég sokan lesznek, akik ezt elhiszik. Kettős mércére hivatkozva pedig megkérdőjelezik, hogy Bush ex-elnököt miért nem vonta senki kérdőre Irakkal kapcsolatban, és hozzáteszik, hogy „Gáza lángokban áll”, de ott sem tesz semmit az ICC.

Viszont ha azt gondolnánk, hogy a szudáni lakosság száz százaléka az elnököt támogatja, tévednénk. Pénteken jött a hír, hogy a Kartúmi Egyetemen tüntető diákokat acélrudakkal verték meg a Nemzetbiztonság által támogatott társaik, és négyüket őrizetbe is vették. A múlt héten pedig Dél-Kordofán államban rendőrök megsebesítettek több mint tíz diákot, akik szintén az ICC mellett tüntettek.

Ami viszont még a kb. 1,5 millió, élelmiszer és orvosi ellátás nélkül maradt dárfúri menekült helyzeténél is talán sokkal félelmetesebb az az, hogy az ICC-konfliktus veszélybe sodorhatja a nagyon gyenge lábakon álló észak-déli békét. A kormány a déli, fél-szuverén kormánnyal való konzultálás nélkül rúgta ki a nemzetközi szervezeteket. Elemzők szerint nem kell sok ahhoz, hogy az ország visszacsússzon a polgárháborúba – amiből kettő is volt nekik az utóbbi ötven évben. Összehasonlításképpen: a második, 22 éves háborúban  mintegy kétmillió ember halt meg, míg Dárfúrban az ENSZ becslése szerint hat év alatt körülbelül 300.000. A kartúmi kormány ebből tízezret ismer el.