Interjúhelyzet Kaduglitól egy órányi autóútra (Dél-Kordofán állam), misseriya nomádokkal.
Oktatásról akartam őket kérdezni. Mivel az év felét vándorlással töltik, sajátos iskolarendszerük van. Pontosabban egyre kevésbé az, hiszen sokuk a letelepedést választja ma már az állattartás helyett. Régebben, ha egyáltalán rendelkezésre állt tanár, volt, hogy teveháton követte a nebulókat, de ma a mobil iskolák helyett kunyhót vagy téglaépületet preferálnak a nomádok.
Mindenesetre nem volt egyszerű jól célzott kérdést kitalálni, hiszen egyszerre kellett szólni a sejkhez, az önkéntes tanárhoz, random nomádokhoz és a szülői érdekképviselethez.
Talán illusztrálja a kép, hogy Szudánban nincs magánbeszélgetés, bárki ki-be jár. Távoli a párhuzam, de a kórházban sincs privát szféra: a vérvétel leginkább csoportos véradásra emlékeztet, kivéve, hogy nem adnak utána Balatonszeletet.
