Pontosan egy hónapja vagyok itt. Ennyi idő pont arra volt elég, hogy hűvösnek ítéljem a huszonöt fokot – jut eszembe, lefutottam hat kilométert tegnap este a Nílusnál olyan 30 fokban –, megtanuljam, hogyan mondják arabul azt, hogy „mit nézel?”, automatikusan magamra kapjak egy sálat vagy hosszúújjút, ha este kilépek az utcára, és képes legyek megbecsülni, hogy mennyi a fehér ára egy fuvarnak.

És az persze az első pillanatban kiderült, hogy ez nem Afrika. Meg az is elég hamar, hogy itt mindenkinek van egy unokatestvére, aki majd talál nekem egy albérletet.

Sokkal hosszabb listát tudnék viszont összeállítani arról, hogy egy hónap mire nem volt elég. Nem értettem meg ennyi idő alatt semmit sem.

Például azt, hogy miből él az az öt pásztor, aki az Africa Road nevű főúton árulja a kecskéit a perzselő napon. Darabját állítólag 100 dollár körül adják. Meglepődöm, amikor azt mondja a haverom, hogy ha belenéznék a rongyos ruhákban lézengő piacosok zsebébe, vaskos bankókkal teli találnám őket.

 Nem értem, hogy Kartúm újgazdagjai miért imádnak hawadzsák, azaz fehérek között lógni és miért akarnak lakást venni aranyáron a legburzsoább környéken, ahol ráadásul már elfogyott az összes lakás két éve – és, hogy az építtető hogyan engedheti meg magának, hogy még mindig csak az épület váza áll.

És elképzelni sem tudom, hogy mi lesz azzal a dél-szudáni menekülttel, aki cigerettát árul egy út menti bódéban egész nap és éjjel. Közben pedig nőnek ki a hipermodern épületcsodák a földből, mint amilyen A Tojás becenevű is, hivatalos nevén a Burj Al-Fateh. Ez egy hatalmas hotel az üzleti negyedben, amit a líbiai elnök, Kadhafi fia építtetett. A felső párezer friss házas állítólag mind itt akarja elhálni az első éjszakát.

Nem értettem meg, hogy hogyan lehetünk mi mindannyian abban az országban, ahol Dárfúr zajlik. (Hogyan történhet mégis?) Az elmúlt négy év alatt becslések szerint mintegy 400.000 ember halt meg és két és fél millió kényszerült elhagyni az otthonát.

Közben Dél és Észak újra fegyverkezik. A májusban, a középső – olajban gazdag – területen kitört vérontás során olyan 60.000 ember menekült el Abyeiből. Eddig kb. tízezren tértek vissza, de nincs élelem, víz, kórház, iskola, viszont nagy valószínűséggel lesz kolera.

Szudánban kb. negyvenmillió ember él egy Magyarországnál huszonhétszer nagyobb területen. Nem tudom, mennyien élnek napi kétszáz forintnál, 2 szudáni fontnál kevesebből.

A Burj Al-Fateh belülről

Az elnöküket népirtásért, emberiesség ellen elkövetett és háborús bűnökért talán Nemzetközi Büntetőbíróság elé fogják állítani, de valószínűbb, hogy nem. „Hiába, hogy sokan nem értenek egyet el Besírrel,” mondja kartúmi haverom, „de ha arra kerül a sor, az ország mögé fog állni. Az egész a vallás miatt van.”

És egy hónap után még mindig nem tudom nem megbámulni azokat a nőket, akiknek csak a szeme látszik ki a fekete burkából.