Koor Garang ápolónak tanul az Egyesült Államokban, és visszalátogat a dél-szudáni Akonba, ahová gyógyszereket visz és szúnyoghálót. És közben megtalálja a szüleit, akiket tizenöt éve nem látott.
Koor Garang egyike a több mint húszezer szudáni „elveszett fiúnak”, akik éveken keresztül meneteltek a második szudáni polgárháború idején, hogy elérjenek az etiópiai és kenyai menekülttáborokba. A történetük nem ismeretlen, Emmy-díjas film is készült belőle, és néhányuk története magyarul is megjelent.
„Az elveszett fiúk meséi feltűnően egyöntetűvé váltak az évek során. Mindannyiunk történetében felbukkanak oroszlánok, hiénák és krokokodilok támadásai. Mindannyian szemtanúi voltunk a mudzsahid – a kormány által támogatott – lovas milíciák támadásainak, Antonov-bombázásoknak és rabszolgavadászatnak. De mégsem ugyanazokat a dolgokat éltük meg. A Dél-Szudánból Etiópiába tartó utunk tetőpontján talán húszezren lehettünk, és egész különböző útvonalakon haladtunk. Néhányan a szüleikkel érkeztek. Mások lázadó katonákkal. Pár ezren pedig egyedül utaztak.” Meséli Valentino Achak Deng, Az elveszett fiú önéletrajzi regény főhőse a hihetetlen útról (szabad fordításban).
2001-ben mintegy négyezer elveszett fiút Amerikába utaztatott néhány segélyszervezet, esélyt adva nekik, hogy dolgozzanak és tanuljanak. Deng története viszont bizonyítja, hogy ott sem volt könnyű nekik: a könyv azzal az epizóddal kezdődik, hogy az Atlantában új életet kezdő fiatalt két afro-amerikai kirabolja. „Hát nem tanultad meg, Afrika, hogy idegennek sose nyiss ajtót?”
"Éheztem, vertek már bottal, vesszővel, seprűvel, dobáltak kövekkel és nyilakkal. Utaztam már öt mérföldet egy hullákkal megrakott teherautó platóján. Túl sok fiút láttam meghalni a sivatagban, néhányuk mintha csak éppen leült volna aludni, mások pedig több napnyi téboly után mentek el. (...) És mégis, ebben a pillanatban, ahogy végignyúlok a kanapén és a kezem a véremtől nedves, rájövök, hogy hiányzik Afrika. Hiányzik Szudán, és észak-nyugat Kenya üvöltően szürke sivatagja. Hiányzik az a sárga, etióp üresség."
Az elveszett fiúk egy része nem szerette ezt a megnevezést. Mert tulajdonképpen ki is az elveszett?