Habub

Azt gondolom, hogy az az öt oltás, amit másfél héttel ezelőtt megkaptam, nem is olyan sok. Tulajdonképpen hat is lehetett volna, de hepatitis B-t már kaptam valami - a tizenévesek nemi aktivitásától frászoló - akció keretében még középiskolában, és az örökre véd. Ami mindenképpen szükséges Szudánban: sárgaláz (komolyan veszik nagyon, igazolás kell róla), hastífusz, paralízis+tetanusz (ezeket kombináltan kaptam, és bár tetanuszom is volt kb. 5 éve, az három év után hatását veszti), agyhártyagyulladás (ilyet is követeltek tőlem az USA-ba utazás előtt, de az is túl régen volt) és hepatitis A, amit majd fél év múlva meg kell ismételnem.

Az oltóközpontban felvilágosítottak, hogy több hónapon keresztül nem érdemes szedni a maláriatablettát a mellékhatások miatt, ami újra megerősített benne, hogy nem is fogom. Igaz, hogy Szudán veszélyes ebből a szempontból, de nem ajz fel az istenközeli hallucinációk lehetősége, sem a májkárosodás, az orvos szerint akkor már hasznosabb a minimum 30 % hatóanyag-tartalmú szúnyogriasztó szer. Hasonló riasztó okokból fogok B-komplexet és fokhagymát enni.

Kolerajárvány ugyan nem nagyon van Szudánban, csak bizonyos déli területeken. A helyi önkéntesközpontban nem tartják az ellenszert, ami nem vakcina, hanem por állagú, össze kell keverni vízzel és meg kell inni. Úgyhogy azt még itthon illene beszereznem, ha nagyon óvatos akarnék lenni.

Az oltásokra, mint sejthető volt, elköltöttem 27.720 Forintot. Az oltóközpontban valóban nagyon készségesek voltak, de egy kicsit meglepődtem, amikor semmiféle összegző cédulát nem toltak az orrom alá, hogy ez az ár hogyan jött ki. Egy másodpercre elgondolkoztam, hogy felvessem-e, nemes dolog a számlaadás. Sajnos eléggé magyar vagyok ahhoz, hogy ettől eltekintettem - fogalmazzak úgy, hogy kínosnak éreztem volna?

UPDATE: Nos hát itt volt egy kép a leendő vízumom másolatáról. Tudván, hogy milyen _ellenséges és csalárd_ világban élünk, egyesek szerint meggondolatlan lépés volt azt itt publikálnom. Mivel nem akarom ezt a missziót még a legcsekélyebb mértékben sem aláásni, hagytam magam meggyőzni, és levettem a képet.

Itt lehet, hogy nem mutat olyan jól a szudáni vízumom, amilyen jól majd - remélhetőleg - az útlevelemben fog. Magyarországi nagykövetség hiányában ezt a papírt kell majd lobogtatnom a kartúmi repülőtéren, amikor megérkezem. Egy szombaton.

Ami addig hátravan, az az apró-cseprő, de annál lényegesebb holmik beszerzése. A moszkítóháló már megvan, kanálgép, hálózsák, termosz és fejlámpa eddig is kéznél volt, de kellene még egy minimum 30 % hatóanyag-tartalmú szúnyogriasztó; B-kompleksz vitamin, amitől pont annyira büdös szeretnék lenni, hogy ne csípjenek a maláriás szúnyogok; valamint kiszáradás elleni sókeverék; és persze gondolom egy csomó minden más, amiről nem tudhatok.

Mivel sem a beadatott öt oltás, sem a további hírek a központból nem okoztak különösebb izgalmat (mert ez utóbbiak nem is léteznek), elkezdtem nézni a VBS online sorozatát Szudánról. Az Inside Sudan első részéből kiderül például, hogy már rögtön a kartúmi repülőtérre érkezés egyedülálló élmény a maga nemében: nagyon sivatagos és forró a hely, szinte egy szál fehért sem látni, viszont minden férfi kaftánt és turbánt hord. A filmkészítőket arra is figyelmeztette egy helyi kontaktjuk, hogy ne lepődjenek meg, ha a katonák azonnal elveszik tőlük a felszerelésüket és kérdés nélkül börtönbe dugják őket. Megígérte nekik, hogy majd ő gyorsan kihozza őket.

Ebben az első részben a filmesek megnéztek még egy medreszét is: egy olyan iskolát, ahol kizárólag a Koránt oktatják többezer kisgyereknek. Állítólag nagy részük gyűlölettel néz az idegen érkezőkre.

Lefolytattunk egy kábé negyvenöt perces motivációs interjút így a finisben. Mindig tanulságosnak mondhatók azok a kérdések, hogy vajon mi volt az eddigi legnagyobb szakmai sikerem, milyen típusú emberekkel nem tudok együtt dolgozni, szerintem milyen jellemvonásokkal rendelkezik egy önkéntes, hogyan látom magam néhány éven belül, és foglaljam gyorsan össze, milyen vagyok én. Ilyenkor az ember persze igyekszik negatívumot is említeni, olyat, ami már csaknem pozitívumba hajlik.

A lényeg, hogy a kapcsolatom szerint megfeleltem a végső teszten. És ha legközelebb is jelentkezem önkéntesnek, ezen már nem is kell átesnem. Viszont most még csináljam meg az internetes biztonsági képzést (say what?), az utazásom menetrendjét pedig hamarosan küldi. És mégis, kérdezem, szerinte mikor kell majd indulnom? "A szudáni iroda azt szereti, ha szombaton érkeznek az önkéntesek, mert akkor van szabadnap." Oké, de melyik szombaton, két hónap múlva vagy a jövő héten? Azt gondolja, hogy akár október első hetében indulhatok. "Igen, tulajdonképpen intézheti a védőoltásokat", hagyta rám mellékesen.

Az egyik szerdai hír (újabb dárfúri lövöldözések mellett) az, hogy Algéria és Szudán el akarja érni az ENSZ Biztonsági Tanácsánál az el-Besír elleni büntetőeljárás késleltetését. Az AFP szerint mindezt az algír külügyminiszter, Mourad Medelci jelentette be az állami rádióban hozzátéve, hogy a két ország július óta erről a tervről konzultál. Vagyis azóta, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) népirtással vádolta meg a szudáni elnököt. Azt tulajdonképpen teljes homály fedi, hogy történik-e egyhamar bármi érdemleges, a BT pedig akár egy vagy több évvel is elhalaszthatja az ICC további vizsgálódását vagy a per kezdetét. Most kiderült az is, hogy Franciaország talán támogatná is az eljárás jegelését. Július óta mindkét oldal megszólalt: az emberi jogi szervezetek azt fájlalják, hogy az ICC puhapöcsködik, számos afrikai ország (Líbiával és Dél-Afrikával az élen) azt vizionálja, hogy a Besír elleni per konfliktust váltana ki az egész régióban. A másik szerdai hír szerint pedig egy tömeggyilkosság miatt perbe fogott szudáni miniszter azt nyilatkozta, hogy mindez valójában Afrika „új leigázására” tett lépés.

Benini száramzású, Grammy-díjas énekesnő, UNICEF-nagykövet. Csodás. Persze a klip végén látható számot Kartúm zsigerből tagadja. A kormány szerint nem 200.000 embert gyilkoltak meg a dárfúri konfliktusban, hanem maximum tízezret.