kelet-afrika közelebbről

a habub egyfajta homokvihar, ami többek között szudánban is megfigyelhető.

Címkék

Ha meg nem öl, megedz: betegségeim dióhéjban

2009.02.14. 17:00 - fehér emi

Sokáig hallgattam arról a tényről, hogy háromhetente, óramű pontossággal ágynak esek. Viszont most, négy hónap elteltével és kellő tapasztalattal a birtokomban megosztok néhány tippet arra nézve, hogy milyen magatartást érdemes tanúsítani a legkülönfélébb trópusi betegségekkel szemben.

Azt leszögezem, hogy semmi komolyra nem számíthat a kedves olvasó, mert se maláriát, se hastífuszt nem sikerült még összeszednem, bár a legutóbbi – nyomokban még mindig kitartó – betegségem tünetei megtapasztalásakor hajlottam egy kezdődő maláriadiagnózis felé.

Több mint valószínű, hogy a Szudánba érkezést követő első héten túlesik az ember valamilyen enyhe, vagy kicsit komolyabb hasmenéses izén. Ezt el kell fogadni és tudomásul kell venni. Hiába mos kezet mániákusan vagy használ kézfertőtlenítőt, eljön a nap, amikor szaladni kell – a kézfertőtlenítő egyébként nem olyan okos dolog, mert lassabban szokik hozzá az ember szervezete a helyi baktériumokhoz. Egy idő után aztán úgyis elhagyja az ember, mert így is, úgyis beteg lesz.

A hasmenést kísérheti láz, nekem például ebben a szerencsében volt részem, amikor még egy 42 C fokos konténerben laktam, melyben nem igazán tökéletesen működött a légkondi. Ebben az esetben tehát a 39 fokos láz és a külső hőmérséklet különleges terhet gyakorolnak az ember testére, viszont reménykedhetünk abban, hogy ez csak a betegség első napjára lesz jellemző.

Malériateszt negatív, tennivaló nincs, várni kell, míg elmúlik.

Mit kíván az ember: pirítóst és, mégoly furcsa is, fagyit.

Ezt a betegséget haladó szintre lehet emelni azzal, ha az ember piacon halat falatozik kézzel vagy etióp étteremben csípős szószt tumkol injera kenyérrel. Az sem rossz, ha utcai árusnál, legyek és por által érintett gúlákból megkóstol két különböző fajtájú datolyát.

A fentiek kombinációjaként történt, hogy másodszorra is kidőltem, de nem fordultam azonnal orvoshoz, mondván, milyen hülyén néz ki, hogy a fehér kiscsaj egy hónapon belül visszatér. Semmilyen tünetem nem volt azon kívül, hogy csak vánszorogni bírtam és fekete karikák keretezték a szememet. De három nap alatt úgy legyengültem, hogy háromnegyed órán át sem tudtam koncentrálni, és amikor a barátaim megláttak, megkérdezték, hogy „néztél már ma tükörbe? elég szarul nézel ki”. Így végül felkerestem az orvost, és egy kartúmi kórházban kivizsgáltattam a mintáimat.

Bakteriális gyomorfertőzés. Kúra: antibiotikum, fujj. Tejtermékeket kerülni, kivéve a joghurtot, amit bőszen fogyasztani kell.

Etióp kajára azóta sem bírok gondolni.

A harmadik és negyedik betegség kórtörténete egybefolyik. Annyi biztos, hogy a két gyomorbaj során azt találtam áhítani, hogy milyen szívesen becserélném őket egy szimpla torokfájásra. De olyan, hogy szimpla torokfájás Szudánban nincsen. Minimum 38,5 C fokos láz kíséri, ami egy napig le se megy, és az ember azon bosszankodik, hogy mi a fenétől csúszott ki a lába alól a talaj már megint, különösen, hogy egy kéthetes ugandai hátizsákos túrán az ég adta világon semmi baja nem esett.

Aztán az is hatalmas megvilágosodás, hogy tisztító- és fogyókúrát nem érdemes tartani, ha nem muszáj. Tartogassuk azt inkább ramadánra, mert különben durván visszaüt. A három napi csak gyümölcsevés és az aznap esti vízipipa szívás után ránéztem az órámra: igen, itt az ideje a következő rohamnak – két órán belül már lázas is voltam. Még másnap is tartott kicsit, tüneteknek ismét híja, kivéve, hogy úgy éreztem, menten kiszáradok.

Has- vagy torokfájós esetekben az orvos valamit biztos felír, aminek nem sok értelme van és az ember úgysem szedi be. Viszont egy óra alatt megiszik két liter narancslevet, és megállapítja, hogy a fáradtság és az egyedüllét pompás páros egy újabb betegség megágyazásához.

Muszáj rendesen enni!

A szófogadó ember rendesen eszik (karácsonyi vacsora franciasalátával)

És elérkeztünk a legújabbhoz, amely egy alattomos valami, ami három hete körbejár Kartúmban, és 4-5 napra kidönti áldozatait.

Jártam egy szudáni-amerikai esküvőn, ahol az órákon keresztül tartó beszédeket egy édes dinka kisfiúval való játszadozással törtem meg. A kisfiú elég hiperaktív természetű volt és szeretett közelről a szemembe nyúlkálni, egy alkalommal pedig öt centiről az arcomba is köhögött. Utána még egy műanyag üveggel játszottunk, amit a szájába vett, én meg megmutattam neki, hogyan lehet dallamot előidézni az üvegbe fújva.

Este az ágyban már erőltetett a köhögés, másnap napközben éreztem, hogy megy fel a lázam, éjjelre pedig 39,2 C fokos lett. Nem akartam elmenni az orvoshoz, mert tudtam, hogy antibiotikumot adnak, mondani meg nem mondanak semmit. De minden erőm elszállt, rázott a száraz köhögés, a lázam csak kúszott feljebb és feljebb, ezért benéztem a rendelőbe. Az orvos egyből elrendelt egy lázcsillapító injekciót, majd két órán keresztül intravénásan adagolták a só-cukor keveréket, amin csak felhúztam magam, mert teljesen ad hoc történt.

Kiderült, hogy van valami gyulladás a szervezetemben, de hogy mi az oka a köhögésnek, azt nem közölték. Aznap éjjel újra felszökött a lázam, és sehogy sem bírtam lenyomni, csak két hideg zuhany és egész testes priznic segítségével.

Gyógymód: antibiotikum, kanalas orvosság, sok-sok alvás, vizes törölköző.

Megjegyzés: Szudánban ne maradjunk fent hajnali hatig az internetet basztatni, igyekezzünk nem stresszelni semmin, és ne rágjuk az ujjainkról a bőrt.

Összefoglalva: hiába fut, jógázik, úszik és jár aerobikra az ember, ha keveset alszik, idiótán eszik, viszont lelkileg nincs a topon, akkor a betegségeihez állíthatja az óráját.

Mikor megkérdeztem az orvost, hogy miért van ez, azt felelte: mert isten szeret téged. Ha nem szeretne, sosem lennél beteg.

Címkék: személyes kaja egészségügy szudán

A bejegyzés trackback címe:

https://habub.blog.hu/api/trackback/id/tr95943025

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Péter Anna 2009.02.15. 08:32:52

Sose hallottam még ezt a beteg vagy-isten szeret logikát. Bájosan tragikomikus mondás, főleg Afrikából, amit egy ateista munkamániás nehezen ért meg, de elgondolkodtató.
Vezetett már rá megoldásokra betegség, szerintem nem csak engem. Pedig rendesen eszek. :)

nudlee 2009.02.15. 09:19:22

A muszlimok szokták mondani, hogy az isten próbára teszi a jó embereket, akiket szeret. Ha kiállod a próbát, oda kerülsz majd, ahova a jó emberek szoktak haláluk után.

Werwolf 2009.02.15. 09:30:22

Afrika, nyilvan neha "romantikazas" is, folyton beteg, par napokra kidölsz, laz, gyengeseg....

HIV-tesztet probaltad mar?

misc · http://misc.blog.hu 2009.02.15. 10:44:45

etiópiában tényleg ilyen egyszerűen lehet gyógyszerhez jutni?

misc · http://misc.blog.hu 2009.02.15. 10:46:10

akarom mondani szudánban :)

vilnius 2009.02.17. 21:10:58

Gratula a stílushoz :)
Ezek után az az érzésem, hogy a Szudánban kapható gyógyszerek nem lehetnek túl hatásosak, mert itthon a lázas-hasmenéses tüneteket gyógyszerekkel egész jól kordában lehet tartani. Vagy esetleg a betegségek más típusúak és az ottaniak ellen nem annyira hatékonyak? Ha bemész egy gyógyszertárba, akkor nagyjából ugyanazokat a gyógyszereket lehet kapni, mint itthon?

fehér emi 2009.02.18. 19:41:39

Na akkor a válaszok:

HIV-tesztet próbáltam, köszi.

Etiópiában nem tudom, mennyire egyszerű gyógyszerhez jutni, Szudánban nagyon. Minden második sarkon gyógyszertár áll. Kanalas köhögtetőt kb. négyszáz forintnyi szudáni fontért, 30 db kálcium-magnézium tablettát egy ezresért lehet venni, algopyrin meg még van otthonról, de ugye a hajamra kenhetem, mert egyáltalán nem viszi le a lázamat.

A betegségek igen, egész más típusúak, és kinek-kinek az immunrendszere máshogyan reagál rájuk. Én abban reménykedem, hogy egyszercsak hozzáedződöm a környezethez most már végre.


süti beállítások módosítása