Habub

És akkor most a szudániak gyűlölik a hawadzsákat? – kérdeztem az amdzsad (azaz a furgon jellegű taxi) vezetőjét a fehérek iránti érzelmekről. Nem, mondja, nem mindegyik gyűlöli őket. Viszont ez az Omar el-Besír elnök nagyon remek. „Olyan igazi férfi,” tette hozzá mindkét öklét maga elé lendítve, a háborús és emberiség elleni bűnök miatt körözött elnök erejét és bátorságát hangsúlyozva.

 „A szudáni emberek meg vannak sértve és dühösek,” kommentálta a Nemzeközi Büntetőbíróság döntése után kialakult helyzetet egy szudáni lányismerősöm. Ezzel a március 4. óta folyamatosan zajló, többnyire ugyan békés kartúmi tüntetésekre utalt, amelyek Omar el-Besír elnököt támogatják. A konfliktus azonban nem merül ki abban, hogy a szudániak szerint a nemzetközi közösség pikkel rájuk, ugyanis elemzők, az ENSZ és non-profit szervezetek azt állítják, többmillió dárfúri menekült van veszélyben, miután a kormány kiebrudalt 16 segélyszervezetet a térségből.

Akkor most kovetkezik egy nagyon rovid, ekezetmentes poszt arrol, hogy hogyan kell sikeresen lemaradni valamirol, amire az ember vagy harom honapja vart intenziven.

Igen, a Besir-vademeles kihirdeteserol es a szudani reakciokrol van szo. A Nemzetkozi Buntetobirosag szerda delutan kozzetette az elnok elleni vademelest, mikozben en feluton voltam Dar es salaam es Nairobi kozott a levegoben.

A nepirtas vadjat nem vallaltak be a birak, de a media jelentese szerint hozza lehet adni a kimondott, emberiseg elleni es haborus bunok vadjaihoz azt is, ha lesz eleg bizonyitek. Nyilvan nem lesz, ha eddig nem volt.

Tegnap ota elofordult nehany kisebb-nagyobb tuntetes Kartumban, de az ottaniak beszamoloibol itelve ezek messze nem olyan remesek, mint ahogy a (kenyai) ujsagok irjak.

Azt lesz erdekes majd meglatni az elkovetkezo napokban - felteve, hogy visszaengednek az orszagba holnaputan, ahogy terveztem -, hogy ki mennyire valik harcossa. Egyik legliberalisabb szudani ismerosom friss facebook status message-e szerint a "legvegsokig tamogatja Omar el-Besir tabornokot".

Annyi mar kiderult, hogy a darfuri regiobol rogton kipateroltak tiz nemzetkozi szervezetet, kozottuk az Orvosok Hatarok Nelkult. A darfuriak helyzete ettol egy csoppet sem lesz jobb, es azok, akik az ICC-dontes elhalasztasat propagaltak, pont ezt vetitettek elore.

Tobbet jelentek majd par napon belul, es varhato egy tanzan es egy nairobi beszamolo is.

Mivel arról még mindig nem tudok írni, hogy mi történik a Nemzetközi Bünterőbíróság háza táján (bár sejteni lehet), megírom azt végre, hogy mi történik a Núbiai-sivatagban, ha az ember kilátogat egy hétvégére.

Először is, érdemes jó zenéket, és pláne, jó embereket válogatni az útra, mert Kartúmtól körülbelül öt órányira találunk olyan területet, ahol már érdemes megállni.

De teszek itt egy kis kitérőt, mert alapvetően már Kartúmtól másfél órányira is meg lehet állni egy piknik erejéig, a Saba Louga nevezetű, ős-etikus turizmus helyen. Falunak nem nevezném, mert a semmi közepén elszórtan áll egy-egy vályogház meg néhol egy zöld mecset, és az ember álla csak lóg, hogy vajon ezek az emberek hogyan képesek a napi kenyeret meg vizet előteremteni.

Sokáig hallgattam arról a tényről, hogy háromhetente, óramű pontossággal ágynak esek. Viszont most, négy hónap elteltével és kellő tapasztalattal a birtokomban megosztok néhány tippet arra nézve, hogy milyen magatartást érdemes tanúsítani a legkülönfélébb trópusi betegségekkel szemben.

Azt leszögezem, hogy semmi komolyra nem számíthat a kedves olvasó, mert se maláriát, se hastífuszt nem sikerült még összeszednem, bár a legutóbbi – nyomokban még mindig kitartó – betegségem tünetei megtapasztalásakor hajlottam egy kezdődő maláriadiagnózis felé.

Több mint valószínű, hogy a Szudánba érkezést követő első héten túlesik az ember valamilyen enyhe, vagy kicsit komolyabb hasmenéses izén. Ezt el kell fogadni és tudomásul kell venni. Hiába mos kezet mániákusan vagy használ kézfertőtlenítőt, eljön a nap, amikor szaladni kell – a kézfertőtlenítő egyébként nem olyan okos dolog, mert lassabban szokik hozzá az ember szervezete a helyi baktériumokhoz. Egy idő után aztán úgyis elhagyja az ember, mert így is, úgyis beteg lesz.

Ugyan szerdán az AFP, a New York Times és az Aljazeera is világgá kürtölte (a többi meg mind megette), hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) meghozta az ítéletet és kiadják az elfogatóparancsot Omar el-Besír ellen, de a döntés még mindig nem hivatalos.

Minden valószínűség szerint valóban ez lesz az elnök sorsa, de az ICC továbbra is tagadja, hogy végleges ítéletet hozott volna.

Ennél jobban nem nagyon lehetne feszíteni a húrt.

Valójában nem is az információ maga az, ami a lényeges, mert szinte száz százalék, hogy az az elnökre nézve negatív lesz. Hanem az a lényeges, hogy a tucatnyi különböző szcenárió közül melyikkel válaszol a kormány, ma mit prédikálnak az imámok, és hogyan reagál a hazafias érzetű lakosság.

Kedves érdeklődők, maradjanak vonalban. És ne izguljanak nagyon.